22 dec Mit tettünk eddig, vagy honnan is indultunk?

Az alapítvány indításának ötlete akkor villant fel, mikor egy páran elkezdtük látni a jövőt, illetve a jövőnek egy olyan lehetséges változatát, mi nem azzal kecsegtet, hogy azon a területen dolgozzunk, olyan egzisztenciális viszonyok között éljünk, hogy abban kellemesen lehessen lélegezni anélkül, hogy a munka, és mindenféle munkával kapcsolatos történet elvenné az időt attól, ami jelentős fontosságú mindenki világában, szóval az élettől.

Ekkor az ember gyermeke, ebben a világban azon kezd el gondolkozni, hogy MÁSHOL mennyire jól élnek, és akkor azt hogyan is lehetne elérni, tud e eléggé idegen nyelveket, érvényes e az útlevele, tehát már kezdi is bepakolni a bőröndöt.

Mi nem. Mi szeretnénk ebben az országban érvényesülni, mert itt születtünk. És az “itt születtünk” gondolat nem az elharapódzó szélsőségességekről, nem a magyarság nagyságáról szóló, gyakran hamis eszményképek hurcolásáról, kicsavart ideológiai eszmékről, hanem egyszerűen arról szól, hogy sok mindent értünk el itthon, birtoklunk ezáltal tudást, tapasztalatot, rátermettséget, kapcsolatokat, eltökéltséget, és ezeket csomagoljuk össze, ebből legyünk képesek valamit visszaadni, illetve egy olyan célra fordítani, mi nem csak és kizárólag a saját, egyéni jobbulásunkra szolgál.

A poszt szerzője szerint ez egy roppant értékes dolog, és egy társadalom csak akkor lesz működőképes, ha egyre többen kezdenek el így gondolkozni ahelyett, hogy csomagolnának, és elillannának mosogatni Londonba.

Így 2014 októberében elindult egy párbeszéd ezzel kapcsolatban, majd a csevejt követték a vázlatok, a tagok, illetve későbbi alapítók bevonása a tervekbe, ötletek összeszedése, némi hangoskodás, egészséges vita, segítő kezek, és szépen összeállt az, hogy a vízióinkból kiléphetünk a valóságba, papírra fektethetjük a papírra fektetendőt, és elindulhat a jogi procedúra, minek most a végét látja a kedves olvasó.

Nekem egyszer, az indulás környékén azt hintette el egy barátom, hogy “ahhh, az legalább egy év lesz”, mit én természetesen nem hittem el, hiszen miért is tartana egy évig egy pár papír aláírása!?

Tartott! Indulási szabályok megértése, megfelelő dokumentumok megírása, bankszámlaszám létrehozása, beadás, formai hiba miatt visszaadás, alapító tőke duplájára emelése, jött a nyár, a szabadságok, újabb hiba, illetve aláíráshiány miatt visszadobva, új bíró, stb…. Talán ha egy ember végig tudta követni, hogy mikor, és miért kaptuk az üzeneteket arról, hogy még mindig nincs alapítványunk.

Mindeközben a vázlatokból anyagok születtek, az idei beiskolázáshoz szórólap segédlet, helyszíni felmérések, dolgozott a CAD rendesen, weboldal tesztpéldánya finomodott, újabb ötletek épültek be újabb vázlatokba, mígnem nem érkeztünk a jelenlegi poszt megírásáig.

A munka innentől lesz igazán hatalmas – és egyben ijesztő is – mert minden tervet, minden ötletet tégláról-téglára fel kell építeni, és ehhez nagyon sok befektetett energiára, és jó pár olyan kompromisszumra lesz szükség, mire senki, vagy csak nagyon kevesek képesek felkészülni teljesen.