A duális képzés eredete térben a német és osztrák gazdaságban, időben pedig a kora középkori céhes kézművességben kereshető. Nem idegen azonban a magyar szakképzéstől sem e képzési megoldás. A képzésben részt vevő gazdálkodó szervezetek, tanulók aránya, valamint a finanszírozás és a szabályozás tekintetében azonban eltéréseket állapíthatunk meg az ezen modellt régóta intenzívebben alkalmazó gazdaságokhoz képest.
A képzés e formájában tehát a szakképzés egyes – elsősorban elméleti – feladatait az állam
vagy az egyéb (egyházi, egyesületi, alapítványi, 2013 előtt önkormányzati) iskolafenntartók
által finanszírozott és működtetett szakképző intézmények látják el, amelyek tipikusan a
közismereti, szakmai alapozó és elméleti képzési időkereteket fedik le. A szakképző iskolai
tanulók képzésének gyakorlati részét látják el a gazdálkodó szervezetek körébe tartozó
cégek, vállalatok, gyárak és egyéni vállalkozók jelentősen hozzájárulva ezzel a képzési
költségekhez, vagy azokat teljes egészében átvállalva. A duális képzés csakis a termelő
gazdaság (azaz a vállalati tanműhely), valamint a szabályozó állam és az iskolai rendszer
szoros és konstruktív együttműködése révén valósulhat meg oly módon, hogy abból minden
szereplő profitáljon.
Minden társadalmi-gazdasági szituációban felértékelődik a megfelelően képzett
szakembereket, alkalmazható tudással bíró szakmunkásokat kibocsátó szakképzés szerepe. A
legutóbbi gazdasági válságból való bizonytalan kilábalás időszakában éppen ezért van
aktualitása a duális képzési minta újragondolásának és a szélesebb körű elterjesztésének.
A szakképzés szabályozása (Tájékoztató a szakképzési szakértők szakképzési változásokra való felkészítéséhez) Nemzeti Munkaügyi Hivatal